1. A magnóliák vagy liliomfák.
A kert legszebb és legnépszerűbb növényei a rezidencia főhomlokzata és az észak szárny előtt koratavasszal virágzó magnóliák. A város első liliomfáit a századfordulót követően ültethették, az 1933-ban készült fotókon már virágerdővel borították a palota alsóbb ablakait, s az eltelt száz esztendőben girbe-gurba, vastag törzsű faóriásokká növekedtek. A Dél- és Kelet-Ázsiában, Észak-Amerika atlanti területein és Dél-Amerika északi részén, illetve az Indo-Maláj térségben elterjedt fát, amely Pierre Magnol francia botanikusról kapta a nevét a 18. század legelején, különleges virágaiért, dísznövényként termesztik, és több mint 200 fajtát írták le botanikusok. A kertben található fehér virágú japán liliomfa (Magnolia kobus) hazájában a tisztaság szimbóluma, az 1820-ban kreált, hamvas rózsaszín, nagyvirágú liliomfa (Magnolia x soulangeana) nemesítőjéről, Étienne Soulange-Bodinról (1774-1846) kapta a nevét. A palotakert magnóliái Nagyvárad emblematikus virágai.
Magnolia x soulangeana
Magnolia grandiflora
Magnolia kobus
Taxus baccata
2. A tiszafák.
A tiszafák. A barokk palota kertjében található tiszafák legtöbbjét 1908-ban telepítették, néhányukat élő sövénynek az épület főhomlokzata elé, s amelyek metszés híján órás fává növekedtek a kommunizmus évtizedeiben. A Taxus baccata édes, ízletes magköpenyét kivéve, minden része halálosan mérgező. A közönséges tiszafa lassú növekedésű, ha nem bántják, akár több ezer évig is elélhet, az átültetést nem tűri, viszont jól viseli a metszést. Földünk legöregebb tiszafáinak életkorát 3-5 ezer évre becsülik. A palotakertben a növénynek sok értékes példánya él, többüket erős metszéssel arra késztettek, hogy friss hajtásokat hozzanak, és dús lombot fejlesszenek.
3. A török mogyorók.
A barokk palota kertjében három, száz év körüli példánya él a főkapu két oldalán. A Corylus colurna legfontosabb élőhelye Törökország, levantei mogyoró néven vált kedvelt cukrászati alapanyaggá. Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, Észak-Irán és a Kaukázus mérsékelt égövi növénye. Kertészek a legszebb parkfák egyikének tartják, Romániában a Déli-Kárpátok Al-Dunára néző alacsony vonulatain, a tengerszint fölött 400-600 méteren fordul elő. Dús lombozata miatt kedvelt parkfa.
Corylus colurna
Quercus robur
4. A kocsányos tölgy.
A palota előtti angolpark déli részén magasodik a kert legidősebb fája, egy180 éves, 29 méter magas kocsányos tölgy. Ez a Quercus robur példány valószínűleg 1838-ban került a barokk palota kertjébe, ültették vagy magról fakadt. .A kocsányos tölgyek nedvesebb talajú síkvidéki erdőkben és a sziklásabb talajú alacsonyabb hegy- és dombvidékeken 800 méteres magasságig megjelenő fák és háborítatlanul akár 800-1000 évig is elélhetnek. A csészeszerű kupacsokban növő makkok hosszú nyélen, amolyan kocsányon lógnak, a tölgy innen kapta nevét. Ennek az igazán koros példánynak a törzse idővel megdőlt, ezért 2019-ben kitámasztásra került, ennek köszönhetően remélhetőleg még sokáig élvezhetik a látogatók a famatuzsálem árnyékát.
5. Amerikai vasfa.
A Gymnocaldus dioicus hosszú ideig Kentucky Állam szimbóluma volt, Észak-Amerika és Kanada erdeinek jellegzetes fája, amelynek pörkölt magvait kávépótlóként használták a gyarmatosítók, ezért Kentucky kávéfaként is ismert. Népi gyógyászatban láz és fejfájás csillapító, hashajtó szer, terméséből szappant is készítettek az indiánok. Igazi egzotikum, ritkán ültetett faj, a palotakert különlegessége.
Gymnocladus dioicus
Seqouiadendron giganteum
6. Az óriás mamutfenyők.
A palota kertjébe 1878 táján ültették a három óriás mamutfenyőt, amelyek fiatal koruk ellenére, törzsük 3 és 3,7 méteres kerületével, égnek szökő koronájukkal a park leghatalmasabb fái. A Sequoiadendron giganteum a minden egyes példánya fokozottan védett, és nagyon ritkának számit. Földünk leghatalmasabb és legősibb élőlényei, a legöregebb példány több mint 3 ezer éves, közel 100 méter magas és 1000 tonna. A növény a cseroki nyelv írott formáját megalkotó Sequoyahról (1770-1843) kapta a nevét. Az utolsó jégkorszak előtt Észak-Amerika és Euroázsia fenyveseinek jelentős részét ez a faj alkotta, amely a Sierra Nevada hegységben még 144 hektáros összefüggő erdőfelületet alkot. A három mamutfenyő, a terület beépítése során ma az iskola udvarán található, ennek ellenére a palotakert legértékesebb egyedeinek tekintjük.
7. Páfrányfenyő vagy Gingko biloba
A páfrányfenyő élő kövület, amely 65 millió évvel ezelőtt élt társaival ellentétben átvészelte az utolsó jégkorszakot. A buddhista szerzetesek szent, gyógyító fája, Kínából indult világhódító útjára, 1738 óta Európában is szívesen termesztik. A páfrányfenyő akár ezer évig élhet, idős példányai 50 méter magasak, lombozata felnőtt korára kiterebélyesedik, legyezőszerű levelei ősszel lehullnak. A növény kétlaki, külön vannak a nő és külön a hímivarú fák. A váradi barokk palota kertjében a közelmúltig egy száz esztendős, „nagykorú”, illetve egy 20 éves ifjonc élt. Példányszámuk a kert rehabilitációjakor bővült.
Gingko biloba
Liquidambar styraciflua
8. Amerikai ámbrafa.
A Liquidambar stryaciflua szép formája, erősen karéjos, szórt állású levei formálta, ősszel vöröslő lombkoronája miatt is kedvelt parkfa, érdekessége, hogy felsértett törzséből rágógumik és kozmetikumok alapanyagaként használatos illatos gyanta, a sztorax fakad. A püspöki palota kertjében egyetlen fiatal példánya él, mivel egzotikus és különleges reméljük, meghonosodik a palotaparkban.
9. A vörös tölgy.
A belső udvar dísze az Észak-Amerika és Kanada déli részén honos Quercus rubra amely1868 táján kerülhetett a palota kertjébe és jelenleg 24 méter magas, 370 centiméteres kerületű. Észak-Amerika keleti tájain és Kanada déli részein őshonos. Erőteljesen karéjolt levelei ősszel vöröses barnára váltanak, neve is innen eredeztethető. A 30-35 méter magasra megnövő, gömb formájú lombkoronájának köszönhetően Európában igen kedvelt parkfa. 2019-ben egy hatalmas oldalág hírtelen leszakadt, kiderült, hogy méhkaptár volt az ágvillában.
Quercus rubra
Aaesculus hippocastanum
10. Bokrétafák vagy vadgesztenyék
Az U udvar szélén található példányok az 1916-os fotókon már jelen vannak. Kb 1878-ban ültették őket, koruk miatt féltve őrzött történelmi örökségünk.
