Follmann Géza bibliai kert

A perjefélék közé tartozó árpa a mérsékelt égöv egyik legfontosabb gabonaféléje. A legkorábban háziasított növények közé tartozik, melyet Kr.e. 8000-7000 között kezdték el termeszteni a “Termékeny félhold” (mely anno a Nílus völgyétől, áthaladt Észak-Mezopotámián, s elért egészen a Perzsa öbölig) területén.

A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?” Jézus erre azt mondta: „Telepítsétek le az embereket!”… Letelepedtek tehát; a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak. Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: „Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!” Összeszedték az öt árpakenyér darabjait, ami megmaradt az étkezők után, és tizenkét kosarat töltöttek meg.

(Jn 6, 8-13)

Jézus a csodás kenyérszaporítás alkalmával istenségét bizonyítja. A kenyér kézbevételével és megáldásával az Utolsó Vacsora kenyértörését jelzi előre, amikor már nem az éhező tömeget lakatja jól, hanem önmagát adja áldozatul az Istennek értünk emberekért.

A perjefélék (Poaceae) családjában, a kölesformák (Panicoideae) alcsaládjába tartozik. Az Ázsiában őshonos kultúrnövényt körülbelül tízezer éve termesztik. A hajdani Izrael területén a búzánál és az árpánál fontosabb élelmiszer volt.

Egyúttal végy magadnak gabonát és árpát, babot és lencsét, kölest és tönkölyt; tedd ezeket egy edénybe és készíts magadnak kenyereket ama napok száma szerint, amelyeken oldaladon fogsz feküdni; háromszázkilencven napig edd azt.

(Ez 4, 9)

A bibliai időkben „ősgabonaként” szolgáló köles a nélkülözésre utaló élelemforrást jelentette az ostrom előtt álló Jeruzsálem lakói számára. A próféta ezzel akarta jobb belátásra bírni az Istentől elpártolt választott népet.

A perjefélék (Poaceae) családjába tartozó búza a Föld egyik legősibb és legelterjedtebb gabonája. Jó alkalmazkodó képessége miatt már közel tízezer éve termesztik, hamar létfontosságú szerepet kapott.

Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.”

(Lk 22, 19-20)

A szentmisében a pap a búzalisztből készült ostyát, és a szőlőből nyert bort változtatja át Krisztus testévé és véréve. Amint a kenyér legalapvetőbb táplálékunk, úgy az Oltáriszentségben jelen levő Jézus lelkünk éltető tápláléka.

A szőlőfélék (Vitaceae) családjába tartozó bortermő szőlőt a Kaukázus déli hegylábának területein 7.000 éve termesztik. Bogyóterméseiből ősidők óta must, bor, párlat, illetve mazsola készül. A magjából nyert olaj E-vitaminban és antioxidánsban gazdag, erősíti az ereket, csökkenti a koleszterinszintet, külsőleg javítja a bőr rugalmasságát, regenerálja a hajhagymákat. Hajtásainak nedve frissíti a szemet.

Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves… Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek.

(Jn 15, 1.4-5)

Jézus hasonlata az Atyával való kapcsolatáról a Mester és a tanítvány, azaz Jézus és követői közötti viszonyra utal. A keresztény ember csak a Jézushoz fűződő kapcsolatából teremhet jó gyümölcsöt.

A mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a füzényfélék (Lythraceae) családjába tartozó nemzetség egyik faja. Ázsiában és a Közel-Keleten évezredeken át nagy tiszteletben tartott növény, elemei sokszor fellehetőek az ókori sírok díszítő motívumai között. A Biblia több helyen említést tesz a gránátalma szépségéről, tápértékéről. Mivel a gránátalma termésében rengeteg mag fejlődik, a gyümölcs a szerelem és a termékenység ősi jelképe – Aphrodité „szent” gyümölcse.
A gránátalma gyümölcséből és kérgéből festék és illatszer állítható elő.

Az Úr, a te Istened ugyanis bevisz téged egy pompás földre, patakok, vizek és források földjére, amelynek mezőin s hegyein folyók mélységei fakadnak, búza, árpa és szőlő földjére, ahol füge, gránátalma és olajfa terem, olaj és méz földjére, ahol minden szűkölködés nélkül eszed kenyeredet, s mindennek bőségét élvezed…

(Dt 8, 7-9)

Az Édenkert elvesztése után Isten a tejjel-mézzel folyó Kánaánt ajándékozta az embernek, mint örökös gondoskodásának jelét. A gránátalma az Ígéret Földjének termékenységére és a benne található jólétre utal.

A boglárkafélék (Ranunculaceae) családjának katicavirág (Nigella) nemzetségébe tartozó növényfaj.
Ősidők óta termesztett, már a fáraók temetkezési tárgyai között is megtalálható növény. A mediterrán térségben fontos dísznövénynek számít, a magok főzetét számos jótékony hatása miatt -pl. a keringési és az immunrendszer megerősítésére- használják.

Készíts továbbá akácfából egy oltárt az illatáldozatok bemutatásához… Ezt aztán vond be színarannyal… Áron pedig égessen rajta jó illatú füstölőszert: égessen rajta reggel, amikor előkészíti a mécseseket, és égessen estefelé is, amikor feltölti őket. Szüntelen égő illatáldozat legyen ez részetekről az Úr előtt, nemzedékről nemzedékre.

(Kiv 30, 1.3.7-8)

Az ószövetségi kultusz része volt a naponta bemutatott illatáldozat a jeruzsálemi templomban. Az égbe emelkedő illatos tömjénfüst az Isten iránti hódolat jele. Krisztus keresztáldozatával magára vállalta a bűneinkért járó büntetést. Példás életünkkel ezt köszönjük meg Neki.

A fehér- és a feketemustár a káposztafélék (vagy más néven Brassicaceae) családba sorolható, Ázsiai és Mediterrán területeken őshonos növény. A bibliai időkben leginkább gyógyszerként, illetve főzéshez szükséges olajáért termesztették. Napjainkban fűszerként a legismertebb.

…Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: „Menj innét oda!” – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.

(Mt 17, 20)

Egy mustármagnyi igaz hit is csodákra lenne képes. Jézus a hitben való állandó növekedésre ösztönzi tanítványait. Nem lehet azonban Istentől elvárni, hogy csodákkal végezze el azt, ami az embernek lenne a feladata.

Az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjének, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó faj.
Ősidők óta termesztett, fontos illóolaj tartalmú növény, mely részben gyógynövényként-jellegzetes mentol tartalma miatt-, részben fűszernövényként ismert.

Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.

(Mt 23, 23)

A teremtéskor Isten sarjasztott füvet és növényzetet a földből az ember táplálására és gyógyulására. A tized beszolgáltatása arra emlékeztet, hogy életünkben minden Istennek köszönhető; ezért Neki hódolat, az embertársnak tisztelet jár.

A rózsavirágúak (Rosales) rendjének az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó nemzetség. A Szentírás elsőként említett növénye. Őshazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de régóta termesztik Észak-Afrikában és Dél-Európában is, aszalványt és bort készítve belőle. Értékes gyümölcstermő fa, gyümölcsének magas B vitamin tartalma segíti az emésztést és a táplálék felszívódósát.

Egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, és felmászott egy vadfügefára…. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: „Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom“… Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: „Bűnös embernél száll meg!”… Jézus azt mondta neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra… Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”

(Lk 19, 2-5.7.9-10)

A hit fokozatosan teljesedik ki az emberben, amikor viszont gyökeret ver, nagy dolgokat képes végbevinni. A hitetlen Zakeus találkozása Jézussal a megtérés gyümölcsét termi meg. Felismerve Jézus istenségét, egész életét megváltoztatja. Ilyen gyümölcsöt kell teremnie a Krisztus-követőnek is.

A hüvelyesek (Fabales) rendjébe tartozó pillangósvirágúak (Fabaceae) családjának egyik nemzetsége.
Az Ázsia hegyvidékeiről származó lencse az egyik legrégebbi kultúrnövényünk. Kelet-Európában már a kőkorszakban is termesztették. Étrendileg a babnál és a borsónál egészségesebb, nem csak önmagában, de lisztként is használatos.

Egy alkalommal Jákob ételt készített. Ézsau éppen kimerülten jött haza a mezőről. Ézsau így szólt Jákobhoz: „Adj gyorsan ebből a vörös ételből itt, mert nagyon kimerült vagyok.” … „Előbb add el nekem elsőszülöttségi jogodat” – válaszolta Jákob. Ézsau így szólt: „Na, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttségi jog?” „Esküdj meg előbb!” – mondta Jákob. Erre megesküdött, és így eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak. Jákob pedig adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Evett és ivott, felállt és kiment. Ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsőszülöttség jogát.

(Ter 25, 29-34)

Az alapélelmnek is számító lencse akár a mindennapi kenyér volt jelen a biblia ember életében. Ézsau egy magasabbrendű értéket (elsőszülöttségi jogát) cserélt le egy tál ételért. Júdás harminc ezüstért árulta el Jézust, szintén pillanatnyi, múló érdekért. Csak az értékrend helyes betartásával lehet Istennek tetsző életet élni.

Az amarilliszfélék családjába tartozó faj. A Közép-Ázsiából származó növény átható illatú hagymája főleg ételek alapanyagaként szolgál. Már az Ókorban ismerték számos jótékony, többek között fertőtlenítő és immunrendszer erősítő hatását.

Az a gyülevész népség pedig, amely velük feljött, kívánságra gerjedt, s leült és siránkozott és Izrael fiait is csatlakozásra bírta és azt mondta: „Ki ad nekünk húst enni? Emlékszünk a halra, amelyet ingyen ettünk Egyiptomban, eszünkbe jut az uborka, a dinnye, a póréhagyma, a vöröshagyma s a fokhagyma. Most száraz a torkunk: nem lát szemünk semmi mást, csak mannát.”

(Ter 25, 29-34)

Az egyiptomi elnyomás alatt élő nép a pusztai vándorlás alatt visszavágyik a biztos megélhetésre emlékeztető fogsági jólétre. A mindennapi kenyérként szolgáló manna az Istenbe vetett töretlen bizalmat tápláló ember eledelének jelképe.

Az amarilliszfélék családjába tartozó növényfaj.
A Biblia említést tesz arról, hogy a Mózes által Egyiptomból kivezetett zsidó nép a pusztai vándorlás során vágyakozott a hagymára, valószínűleg nem csak különleges íze, hanem egészségre gyakorolt jótékony hatása miatt is. Csökkenti a koleszterinszintet, magas rosttartalmának köszönhetően segíti az immunrendszer megerősítését, az emésztőrendszer tisztítását.

Ekkor Dániel a felügyelőt kérte… „Csak tíz napig tégy próbát szolgáiddal! Adass nekünk főzeléket ételül és vizet italul! Akkor vedd szemügyre a mi arcunkat meg a királyi ételekből táplálkozó ifjak arcát”… Tíz nap múlva külsejükben csinosabbnak és jobban tápláltaknak látszottak, mint a többi ifjak, akik királyi ételeket ettek.

(Dán 1, 11-15)

A földből sarjadó zöldséget és gyümölcsöt Isten az ember táplálására teremtette. Az erről való lemondás a böjt formájában arra emlékeztet, hogy az élet végső soron Isten ajándéka.

Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő gyógynövény. Évszázadok óta használják különböző betegségek, pl. gyomorprobléma megelőzésére. A mediterrán országokban fűszerként ismert, igen különleges ízt kölcsönöz a halból és a tésztafélékből készült ételeknek.

De hála legyen Istennek, aki mindig diadalra segít minket Krisztusban, és az ő ismeretének jó illatát minden helyen elterjeszti általunk! Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istenért azok közt, akik üdvözülnek, és azok közt is, akik elvesznek.

(2Kor 2, 14-15)

Az Ószövetségben bemutatott illatáldozat helyett Isten inkább a jócselekedetet várja el az embertől. A Krisztus nevében gyakorolt felebaráti szeretet az Istennek bemutatott igazi áldozat. A keresztény ember ismertetőjele a jóság, szelídség, kedvesség.

Az árvacsalánfélék családjába tartozó növénynemzetség. A Földközi-tenger mediterrán vidékén őshonos növény a történelem során számos kultúrában megjelenik. Kozmetikum alapanyagként legelőször az egyiptomiak használták a bebalzsamozási szertartásoknál.
A Középkorban leginkább szerzetesek használták, kolostorokban örökítve tovább a gyógynövényekről tanultakat.

Egy farizeus meghívta Jézust, hogy egyen nála… És íme, egy bűnös asszony a városból… kenetet hozott…, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait… Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: „Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez…” Jézus ezt válaszolta neki: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg… Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.”

(Lk 7, 36-39.44-48)

Az illatszerek az emberi szépség, boldogság, önértékelés ápolására szolgálnak. A kultikus olajjal való meg-/felkenés az Istenhez tartozás külső jele – ezt használják kereszteléskor, bérmáláskor, papszenteléskor. Az asszony legértékesebb kincsét „pazarolja” Jézusra bocsánatért esdekelve. Jézus a rituális tisztaságnál is magasabb rendűnek tartja a szív tisztaságát.

Az olajfafélék családjában (Oleaceae), az olajfa nemzetség (Olea) egyik nemzetsége. Legfőbb értékét a terméséből préselt olívaolaj adja, amely a mediterrán népek legfontosabb, főzéshez, sütéshez elengedhetetlen étkezési zsiradéka.

Ekkor megemlékezett Isten Noéról… Amikor aztán még negyven nap elmúlt, kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet készített, és kibocsátotta a hollót; az ide-oda szállt, majd visszatért, mert a vizek még nem száradtak fel a földön… Ezután várt még másik hét napig, s akkor újra kibocsátotta a galambot a bárkából. Az pedig estefelé visszatért hozzá, és zöld levelű olajfagallyat hozott a csőrében. Noé megértette, hogy megszűnt a víz a földön… Azt mondta az Úr: „Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt: mert az emberi szív gondolata ifjúságától fogva hajlik a rosszra.”

(Ter 8, 1.6-11.21)

A vízözön után az olajfaág az élet első jele a földön, mely Istennek az emberrel kötött békéjét hirdeti. Az Olajfák Hegye megváltásunk meghatározó helyszíne: Jézus főpapi imája itt hangzik el, elfogatása előtt vért verejtékezve itt imádkozik, de a mennybemenetel is innen történik.

A pálmavirágúak (Arecales) rendjébe, ezen belül a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozó nemzetség.
Eredeti élőhelyén, az arab országokban a datolya nagy megbecsülésnek örvend, gyakorlatilag minden részét hasznosítják. Termése táplálékként szolgál, de háztartási cikkeket, valamint takarmányt is készítenek belőle.

Másnap, amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott:
„Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön és Izrael királya!” Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva: „Íme, királyod jön
szamárcsikón ülve!”… A farizeusok akkor így szóltak egymáshoz: „Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!”

(Jn 12, 12-15.19)

A pálmaág a dicsőség és a hódolat jelképe. A „teher alatt nő a pálma” mondás is a győztes állhatatosságára utal, holott Isten soha nem próbál meg erőnkön felül. Virágvasárnap az ünneplő sokaság is pálmaágakkal köszönti Jézust, megelőlegezve ezzel a húsvéti feltámadás örömünnepét.

A citrusformák (Citroideae) alcsaládjába tartozó Citrus nemzetség egyik növényfaja.
Származási helye a Közel-Kelet illetve Észak-Afrika. Arab kereskedők közvetítésével jutott Görögországba és Olaszországba, ahol élelemként, gyógy- és dísznövényként használták. Az ókori orvosok a citrom fogyasztását járványok megelőzésére, valamint rovar- és méregcsípés ellenszereként írták elő.

Vegyetek magatoknak az első napon szép fákról való gyümölcsöket, pálmafaágakat, sűrűlombú fákról való gallyakat, patakmenti fűzfaágakat és örvendezzetek az Úr, a ti Istenetek, előtt hét napig… A hetedik hónapban üljétek ezt az ünnepet, és sátrakban lakjatok hét napig…, hogy megtudják utódaitok, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, miután kihoztam őket Egyiptom földjéről.

(Lev 23, 4o-43)

A sátoros ünnep a zsidók számára a 40 éves pusztai vándorlás emlékezete. Éppen ezért az ünnep alkalmával hét napon keresztül fűz-, citrus- és pálmaágakból épült sátrakban laknak. A pusztai vándorlás és annak emlékünnepe földi életünk mulandóságát juttatja eszünkbe. Pál apostol is figyelmeztet: „A mi hazánk a mennyben van!” (Fil 3, 20), itt a földön csupán vándorok vagyunk.

A Földközi-tenger vidékén és az Atlanti-óceán mediterrán szigetein vadon élő, leginkább kultúrákban termesztett örökzöld cserje, közkedvelt fűszernövény. A babérfélék (Lauraceae) családjába tartozik.

Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag babérkoszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant.

(1Kor 9, 24-25)

Üdvösségünkért oly kitartással kell fáradoznunk, mint a versenyzők a pályán az egyetlen, de múlandó babérkoszorúért. Győzelemre, amint a versenyzők edzéssel, ugy a keresztény ember önfegyelmezett életvitel van esély.

A liliomvirágúak (Liliales) rendjében a kikericsfélék (Colchicaceae) családjának névadó nemzetsége.
Hagymás növény, színes apró virágai az elsők között hirdetik a tavasz érkezését. Tetszetős, de erősen mérgező növény.

Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: „Mit eszünk, mit iszunk?”… Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.

(Mt 6, 30-34)

A mindennapi dolgok miatti túlzott aggodalmaskodás helyett inkább Isten országának keresését tűzi ki célul Jézus. A múltat megváltoztatni nem lehet, jövő még nem érkezett el, egyedül a jelen van kezünkben. Isten a világ Ura, aki mindig gondoskodik gyermekeiről.

A liliomfélék (Liliaceae) családjának egy nemzetsége. Közismert és közkedvelt tavaszi hagymás virág, mely Törökországból került Európába valamikor a XlV. században. Színes virágait az Énekek énekének szerelmi költészetben említik, mint “Sáron rózsája”.

Olyan az ember élete, mint a fűé:
kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé,
s a helyét sem ismerik. De az Úr kegyelme öröktől fogva
és örökké kíséri azokat, akik őt félik…

(Zsolt 103, 15-17)

Az élet rendjéhez tartozik a születés és az elmúlás, Isten kegyelme azonban örök. A mező virágainak gyönyörűsége és mulandósága figyelmeztető jel az ember számára.

A liliomfélék (Liliaceae) családjának és a liliomformák (Lilioideae) alcsaládnak is névadó nemzetsége.
A bibliában leggyakrabban említett dísznövény, káprázatos fehér virágai miatt az ártatlanság és a tisztaság jelképe volt. Idővel a kolostorkertek megbecsült növénye lett, gyulladáscsökkentő hatásait felismerve égési sérülések és egyéb betegségek orvosolására használták.

A ruházat miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem szőnek-fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.

(Mt 6, 28-29)

A liliom fehérsége a tisztaságra, szépsége a múlandóságra utal. Isten gondviselése még egy ilyen mezei virágot sem hagy magára, nemhogy az emberről feledkeznék meg. Ezért óva int Jézus az aggodalmaskodástól, de a magabiztosság veszélyétől is.

A spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Mediterrán növény, mely március végéig virágzik. Virága rendkívül mutatós, lepellevelei fehérek vagy krém sárga színűek, csésze alakú mellékleple általában sárga vagy fehér.

A Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.

(Én 2, 1)

Úgy vágyik az ember Isten bölcsességére, mint kedves a kedvese után. Minél inkább elmerül az ember Isten jelenlétében, annál inkább vágyakozik utána. Így viszonyul a teremtett világ is Teremtőjéhez.

A rostjáért és magjából sajtolt olajáért termesztett egynyári növény a lenfélék (Linaceae) családjába tartozik. A Szentföldön valószínűleg őshonos növényt már az ókori Egyiptomban is felhasználták, textíliák készítésére.

Mindazok, akiknek a szíve bölcs volt, készítettek tehát a hajlék berendezéséhez tíz szőnyeget, sodrott lenből, kék, bíbor és kétszer festett karmazsin színű fonalból, tarka mintákkal, műszövő munkával… A kék, bíbor és karmazsin színű fonalból és a lenből pedig ruhákat készített, és Áron azokba öltözött, amikor a szentélyben szolgált – úgy, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek

(Kiv 36, 8; 39, 1)

Az Isten templomát mindig a legértékesebb anyagból készítette el az ember – a pusztai vándorlás idején lenvászonból készült sátor volt Isten hajléka. A szent szolgálatot teljesítő papok ruhája is lenvászonból készül mind a mai napig.

A Dél-Európából származó búzavirág a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó egynyári növény.
Nagyon tetszetős, de a gabonatermésekben gyomként jelenik meg.

»Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is… A szolgák erre megkérdezték tőle: ‘Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?’ Ő azonban azt felelte: ‘Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.’«

(Mt 13, 25-26.28-30)

Amint a konkoly belevegyül a búzatáblába, úgy üti fel fejét rosszra való hajlamunk a jószándék leple alatt. Néha jótól vezérelt szándékunk is okozhat balszerencsét. Jézus példázata arra figyelmeztet, hogy egy egész élet áll rendelkezésünkre, hogy mindig a jót gyakoroljuk – Isten irgalmassága a végítéletkor majd kirostálja életünkből a rosszat.

Az orvosi aloe a liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozik. A bibliai időkben olaj és gél formájában sebgyógyításra, illetve bőrápolószerként alkalmazták. Erős laxatív hatása miatt inkább külsőleges szereket készítettek belőle. A népi gyógyászatban égések, sebek, pikkelysömör, vagy bőrgyulladás kezelésére használják.

A trónod, Isten, mindörökké áll. Uralmad jogara az igazság jogara. Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával, mint senki mást társaid közül. Öltözékedből mirha és áloé illata árad, elefántcsont termekben húrok pendülnek vidámításodra.

(Zsolt 45, 7-9)

Minden közösségvezető Isten királyságát mintázza meg vezetői stílusában. A földi király illatos kenettel való felkenése az örökkévalóságban beteljesülő királyságra utal. Jézus halálakor Nikodémus mirha és aloékeveréket hozott a test bebalzsamozásához. Jézus harmadnapra feltámadt…

A nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó nemzetség. Legtöbb faja a trópusi Afrikában és Dél-Afrikában él, de előfordul Eurázsiában és Dél-Európában is. Eredete a múlt századra nyúlik vissza, amikor egy angol botanikus létrehozta az első keresztezett hibridet.

Íme, a kedvesem szól nekem: »Kelj fel szaporán, szerelmem!
Jöjj, galambom, szépségem!
Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult,
földünkön előbújnak a virágok,
eljött a szőlőmetszés ideje,
s a gerle szava hallatszik a határban.

(Én 2, 10-12)

A bibliai költészet nem egyszer megénekelte az Isten által teremtett férfi és nő közötti szeretetkapcsolatot. A természetből merített képhasználat egyik eleme a virág, mely egyszerre gyönyörködtet és szeretetet fejez ki. A szeretet és a szerelem legkifejezőbb eszköze a virág.