A püspöki palota kertjében nagy számban található meg a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), egészen pontosan 26 idős példány, melyeket feltehetően még 1878 körül ültettek. Ezek a fák akár a 25 méteres magasságot is elérhetik, törzsük átmérője pedig meghaladhatja az 1,5 métert.

      Ez a gesztenyefaj Kis-Ázsiában és a Balkán-hegység területén őshonos, a mi vidékünkre tájépítészeti céllal telepítették. Díszítőértéke különösen április végén és május elején mutatkozik meg virágzáskor, amikor gyertyaszerű virágzataikkal lenyűgöző látványt nyújtanak.

      Fontos megemlíteni, hogy az idősebb fákon sok természetes odú keletkezett az évek során. Ezek kiváló élőhelyet biztosítanak odúlakó állatok számára, például mókusoknak, cinkéknek vagy fakopáncsoknak.

      A vadgesztenyék egyik jellemzője, hogy viszonylag szárazságtűrőek, nem igényesek talaj tekintetében és a kései fagyokat is jól viselik.

     Mivel a kert gesztenyeállománya jórészt idős fákból áll, minden évben történik fiatal példányok telepítése az állomány fenntartása és megújítása érdekében.

     Ezek a virágzó gesztenyefák most a kert egyik legszebb arcát mutatják – érdemes megállni mellettük egy pillanatra, és észrevenni, hogyan kapcsolódik össze a táj szépsége a természetes élőhelyek sokféleségével.